Garázs

Már négy évtizede is annak, hogy a CB rádiózás egészen speciális „karriert” futott be hazánkban: a végtelenül elmaradott színvonalú belföldi telefonhálózat miatt hosszú éveket kellett várni egy-egy vezetékes vonalra, a mobiltelefonok pedig akkoriban Európában csak a fejlett nyugati országokban léteztek. Nemcsak a magánemberek mindennapjait nehezítette meg a távközlés elmaradott színvonala, de a krónikus telefonhiány a termelőüzemek, vállalatok munkafolyamatait is jelentősen akadályozta. A CB rádiók használatát hazánkban a ’70-es évek legvégén kezdték el engedélyezni, „természetesen” szigorú állami ellenőrzés mellett. Így került aztán — az eredetileg polgári felhasználásra szánt — CB rádiókból egész szép számban a hazai közületekhez is. 

Noha asztali készülékek a CB rádiózás megszületésének időpontjától rendelkezésre álltak a különböző külföldi készülékgyártók kínálatában, ezekből viszonylag kevés került be az országba, és azok is csillagászati árakon várták a vásárlókat. Márpedig CB-rádiózni nemcsak járművekből, hanem irodákból, ipari, mezőgazdasági létesítményekből is szerettek volna a felhasználók. Ugyan nincs műszaki akadálya annak, hogy egy alapvetően autós üzemre tervezett készüléket otthon, vagy munkahelyen használjanak, de az ilyenkor szükséges külön tápegység, az akkor még kötelező felharmonikus szűrő, ill. az ezeket összekötő vezetékek sok helyet foglaltak, és a „kábeldzsungel” esztétikailag is kifogásolható volt.

A Polygon GMK az asztali CB készülékek hiányából származó hazai piaci rést igyekezett betölteni a ’80-as években. (Az ún. Gazdasági Munkaközösségek a Kádár-korszak sajátos vállalkozási formái voltak: a kizárólagos állami tulajdon mellett a szocializmusban ezek voltak az első magánvállalkozások.)

Amint az a legelső fotón látható, a PS 401 LUX nevű „apparát” valójában egy Stalker IX rádió „bedobozolva”. A kisipari módszerekkel gyártott készülékház bal szélére került a módosítás nélküli CB rádió, ill. annak eredeti mikrofontartó villája. Tőle jobbra egy digitális óra, valamint egy egyedileg tervezett, LED kijelzős SWR-mérő kapott helyet. A felső LED-sor a pillanatnyi áramfelvételt, míg az alsó az aktuális hangerőszintet indikálja.
A Stalker IX mechanikai rögzítését belülről, a rádióhoz gyárilag csomagolt, eredeti gépjármű-felszerelőkeret rögzítésével oldották meg. A doboz belsejébe tekintve azonnal látszik, hogy ehhez az asztali rádióhoz nem sok egyedi készítésű elemet használtak: szinte minden részegység külön is megvásárolható volt akkoriban a kereskedelemben. Egyedül a készülékház, a tápegység, a belső huzalozás, valamint az SWR-mérő, és a kijelzőpanel az, ami „nem bolti”.

Apropó tápegység: a korszak számos más hazai gyártmányú készülékéből ismert „Puskás trafó” felel a hálózati feszültség 12 voltra csökkentéséért. Ez a 35VA-s transzformátor igencsak sovány egy Stalker tisztességes meghajtásához. Mivel akkoriban a stabil állomások maximális RF kimenőteljesítményét hatóságilag 1 wattban (AM/FM), ill. 3 wattban (SSB) korlátozták, így a leszabályozott rádiókhoz éppen csak elegendő volt ez a tápegység. Az egyenfeszültség a rádióba annak eredeti tápkábelén keresztül jut el. (Ezt szerencsére nem vágták rövidebbre, így ha valaki később mégis a rádió autóba építése mellett döntött, gond nélkül fel tudta használni.) Az előlapra szerelt, világítós hálózati kapcsoló csak a rádiót áramtalanítja: a kvarcóra folyamatos táplálásának szükségessége miatt a többi áramkör ilyenkor is feszültség alatt marad.

Az előlapi hangszóró beépítésének megoldása meglehetősen kókányra sikerült: hiába egyedi tervezésű az előlap — ami lehetőséget biztosított volna tetszőleges méretű hangsugárzó felhasználására — a jelekből úgy tűnik, a gyártáskor mégsem állt rendelkezésre az eredetileg kiválasztott, szélessávú hangszóró.  Így aztán fogták magukat, és betettek egy sem méretében, sem a felhasználás céljában nem megfelelő csehszlovák Tesla gyártmányú (ARV 188 típusú) Hi-Fi középsugárzót. Csakhogy ennek a dobozban már nem volt elég hely, így végül a képen is látható, ferde helyzetben szerelték be a hangszórót. Persze lehet azzal érvelni, hogy kívülről úgysem látszik, azonban akusztikailag kritikán aluli a végeredmény. Szintén „nem éppen professzionális” a hálózati kábel bevezetésének, ill. tehermentesítésének módja sem.

A rádió hangkimenetét a régi szovjet (Sokol) táskarádiókhoz használt füldugó csatlakozójával és kábelével vezették ki a Polygon GMK műszerészei. Bizonyára egyszerűbb, és olcsóbb volt így, mint szerelhető csatlakozót forrasztani egy előzőleg méretre vágott hangkábel végére.
A gyártás évszámát ugyan nem tüntették fel a készüléken, de a Stalker IX 3-assal kezdődő gyári száma, valamint a tápegység Mechanikai Művek gyártmányú puffer elkóján olvasható „1983 10.” feliratok alapján — ennyi idő elteltével is — megállapítható.
A meglehetősen barkács megoldások ellenére — a visszaemlékezések szerint — a PS 401 egy kifejezetten drágán forgalmazott készülék volt. A típusban szereplő LUX szó a beltartalom fényében ezek szerint nem a minőségre, hanem a vételárra utalt.☺ A rádiótól megfosztott, üres készülékházzal itt-ott még össze lehet futni rádióamatőr börzéken, online adás-vételi fórumokon, ám az ilyen jó állapotban, egyben megmaradt, kifogástalan állapotú példány kifejezetten ritkaság.

A készülékfotókat az Index fórumos Tankiszt topictárstól kaptam. Köszönet neki ezúton is!

2022.01.11.