Garázs

Magyarországon a pénzért végzett személyfuvarozás 1948-tól kezdve évtizedeken keresztül állami monopóliumnak számított (Főtaxi: 1948-, Volántaxi: 1972-).
1982-től — az enyhülés jelenként — már magánszemélyek számára is lehetővé tették a taxizást. Az ún. fuvarszervező szövetkezetekbe tömörült korabeli „vállalkozóknak” nem volt pénzük

(ill. engedélyük) drága URH rendszerek létesítésére, ezért a fuvarközvetítéshez, belső kommunikációhoz a CB rádiót választották. Egyszerre jelentkezett tehát viszonylag nagy igény CB-rádiókra, ill. a hozzájuk szükséges autós, ill. bázis-antennákra. A hazai állami vállalatok nem foglalkoztak ezekkel az igényekkel, így a CB-s eszközök a minimális hivatalos import mellett főleg magánúton kerültek be hazánkba — elsősorban Ausztriából. A BRG Mechatronikai Vállalat nem készített CB antennákat — ezek idehaza hiánycikknek számítottak. Ezt a piaci rést végül magyar kisiparosok töltötték be a kertes házuk udvarának végén lévő műhelyükben, vagy éppen a munkahelyükön (a vállalat eszközeivel délutánonként „maszekban”) előállított termékeikkel. Ezek legtöbbje a nem megfelelő minőség, vagy épp az üzleti ismeretek hiánya miatt előbb-utóbb eltűnt a történelem süllyesztőjében. Kivételnek számított a vecsési Lak Ferenc vállalkozása, amely a rendszerváltást követően még hosszú évekig talpon tudott maradni Silver DAGGER márkanéven gyártott antennáival. A Silver Dagger antennák — megbízhatóságuknak köszönhetően — a mai napig is megtalálhatóak a kamionok, ill. a CB-rádiósok autóinak tetején. Kifejlesztésük során az olasz Avanti cég Moonraker nevű antennája szolgált mintául.

A Dagger antennák három — a  fenti fotókon tanulmányozható — fő részből állnak, amelyeket régebben cserealkatrészként külön-külön is forgalmaztak, így sérülés, vagy elvesztés esetén nem kellett az egész antennát újra megvenni.
Az első képen látható talpat a jármű tetőlemezének átfúrását követően kell felszerelni. A levezetéshez használt (RG-58 C/U típusú) kábel belső erét a csatlakozóba kell beforrasztani. Fontos, hogy a talp külső fémháza az autó karosszériájával, valamint a koaxkábel árnyékolóharisnyájával galvanikusan kifogástalanul érintkezzen, mivel a jármű fémfelülete az antenna rádiós „ellensúlyaként” viselkedik. A talpra a második fotón látható tekercstestet kell felcsavarni. Ennek felső részébe pedig az antennapálca kerül (harmadik kép). 

A Dagger antennák többféle hosszban készültek — a típusszám az antennapálca névleges hosszára utal mm-ben megadva.
Legrövidebb a QS-1200 jelű, amely rövid fizikai hossza miatt gyengébb rádiós paraméterekkel rendelkezik, mint a társai, viszont kompromisszumos megoldás lehet olyan esetekben, amikor nincs lehetőség  nagyobb antenna elhelyezésére.
Legnagyobb nyereségű a több, mint 2 méter hosszú QS-2200, amely amellett, hogy messziről feltűnik a kocsi tetején, az alagutak tetejébe, ill. a fák lombjába is könnyen beleakad. Nem véletlenül hívja sok kamionos dióverőnek.☺
Az említett két méret között középen található a QS-1650, amely még viszonylag jó nyereséget biztosít amellett, hogy fizikai mérete is elfogadhatónak számít.

Fontos tudni, hogy a tekercsek csak a hozzájuk méretezett pálcákkal használhatóak, vagyis pl. az 1650-es tekercsbe hiába megy bele fizikailag az 1200-es pálcája, az antenna mégsem lesz kihangolható. Apropó hangolás: a fizikai felszerelés után mindenképp szükséges az antenna behangolása, amely SWR mérő használata mellett a pálca hosszának rövidítésével történik. Mivel az antenna alatt található fémfelület is befolyásolja az antenna működését, így egy esetleges áthelyezés után mindenképp szükséges az ismételt behangolás.

A fent bemutatott, ún. befúrt kivitel mellett — jóval kisebb példányszámban — készültek kamion tükörszárára szerelhető példányok is. Ezek első ránézésre ugyanúgy néznek ki, mint a befúrt verziók, azonban a tekercstest aljának oldalában egy kisméretű lyuk látható jelzésként. A két típus nem csereszabatos egymással!

Az index fórum CB-rádiós topic tagjainak egyöntetű véleménye (1, 2, 3, 4, 5, 6) szerint az alapító tulajdonos ezredforduló környékén bekövetkezett sajnálatos halála után a minőség rohamosan zuhanni kezdett, és az ebből adódó minőségi panaszokat sem az elvárható módon intézték a céget továbbvivő emberek. Az időközben betéti társasággá alakult vállalkozás végül 2015.06.17-ei hatállyal, végelszámolással szűnt meg az E-Cégjegyzék adatai szerint.

2018.09.27.

Szegecs