Garázs

Az első magántaxisok egyike a Vörösmarty téren. - Fotó: Ruzsonyi Gábor, MTI, 1983.

Hosszú kényszerpihenő után 1982-ben indult újra a hazai magántaxizás — alternativát nyújtva a teljes mértékben állami tulajdonú Főtaxi, és Volántaxi vállalatok mellett. Az újonnan nyílt lehetőséggel sokan próbáltak élni, hiszen komoly befektetésre nem volt szükség: mindössze egy működőképes jármű kellett, majd a hivatalos engedélyek birtokában máris munkába lehetett állni.

Az újdonsült „mezítlábas” taxisok hamar felismerték, hogy magányos farkasokként nem lehetnek sikeresek: megfelelő mennyiségű bevételhez csak akkor juthatnak, ha valamilyen szervezetbe tömörülnek.

A fővárosban mindössze 5-6 főből állt az első ilyen társaság amelynek akkor még nem is volt hivatalos formája. A közös tervezgetések során több ötlet meghallgatását követően végül a Budataxi név mellett döntöttek. Megállapodtak a közösen használt tarifákban, és elkészültek az első matricák is a kocsik oldalára.

A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a fizető utas nélkül gurult kilométerek számát, ill. a várakozással töltött felesleges perceket csak saját diszpécserközpont létrehozásával tudják minimalizálni. — Mi kellett egy diszpécserközponthoz? Egy jó pozicióban lévő helyiség, vezetékes telefon, és rádiós kapcsolat. 

Csakhogy a ’80-as években a távközlési infrastruktúra kifejezetten elmaradott volt: éveket kellett várni egy vezetékes vonalra, és míg a Főtaxi és a Volántaxi — állami cégként — akkor már komoly URH rendszerrel rendelkezett, magánszemélyként egy ilyen engedélyeztetése, megvásárlása elérhetetlen dolognak számított.

A friss magántaxisok szerencséjére ez az időszak éppen egybeesett a hazai CB-rádiózás felfutásával: ezen készülékek használatát ugyanis — a szigorú állami kontroll fenntartása mellett — nem sokkal korábban engedélyezték magánszemélyek részére is. A Budataxis csapatnak így már „csak” telefonvonalra volt szüksége.

Ekkor tűnt fel a CB-s berkekben csak Idomárként ismert Kossik László, aki vállalta, hogy I. kerületi (Budai Vár), Hunyadi János utcai otthonának vezetékes telefonvonalát és saját CB felszerelését felhasználva közvetíteni fogja a befutó címeket a taxisoknak. A megegyezés szerint minden címkiadásért 4 Ft-ot kapott. (Ez ma már nevetségesnek hangzik, de 1982-ben 6 Ft volt az alapdíj, 6 Ft a km-díj, tehát olyan, mintha ma kb. 600-700 Ft-ot kapna címenként.)

Idomár CB-s pultja 1982-86. között. — Fotó: Horváth Pál (Góré001) gyűjteményéből [3].

Erre az időszakra így emlékszik vissza Peredi Péter — aki jelen volt a Budataxi indulásánál, később pedig a FUVOSZ elnöke is lett — a Bolhát pórázon  című riportkönyvben [2]:

Végül eljutottunk az Olimpia Szállóig, és ott béreltünk egy helyiséget. Rádiót telepíteni csak a szállónak volt joga, így lett az állomás neve az Olimpia-Buda 1.

A Hotel Olimpia 1972-ben, Bauer Sándor felvételén. — Fortepan / Bauer Sándor

Fotó: Taxisok Világa magazin 2015/06. szám

Így lett a mostani helyen, a Reitter Ferenc utcában, egy használatlan kovácsműhelyből a Buda 2.
Társadalmi munkában tataroztuk, a tanács kiutalta a KIOSZ-nak, és kitaláltuk a törvényes formát is. Ez lett a KIOSZ fuvarszervező iroda. Mondanom sem kell, hogy a City ettől gutát kapott, a Részegh Feri közölte, csak az élete árán indulhat egy új központ. Mégis beindult, 1983 október elején. A 19-es közép csatornán forgalmazott mindkét csapat, a Buda és a City is. Emiatt ’83 decemberében ők átmentek a közép 20-ra.”

Az egykori  Buda-2 homlokzata 10 évvel később 1993 októberében feltűnik pár képkocka erejéig  a kultikus Szomszédok című teleregény 169. részében,

ahol Taki bácsi (Zenthe Ferenc) beszélget filmbéli taxis kollégájával (Kránitz Lajos). — © MTVA

---

Idomár 2019-ben elhunyt [3], így sajnos őt már nem volt alkalmam meginterjúvolni a régi idők sztorijairól. Visszaemlékezések szerint az Idomár-féle „diszpécserközpont” leváltását az a tény is gyorsította, hogy az üzlet felfutásától „vérszemet kapott”, és a korábbi 4 Ft/cím jutalékát 10 Ft/címre szerette volna növelni.

A Hotel Olympia a ’70-es, ’80-as években kifejezetten menő helynek számított: hazai sportolók, politikusok és más közéleti szereplők mellett külföldi vendégek múlatták itt a szabadidejüket. A magyar boltokban egyébként nem kapható nyugati, márkás italok, cigaretták mellett úszómedence és night club is rendelkezésükre állt. A taxisok számára viszont ennél sokkal fontosabb volt az épület jó földrajzi pozíciója: mivel a CB rádióknál csak szimplex üzemmód lehetséges, ezért a központnak, és annak antennájának minél magasabb helyen kellett lennie azért, hogy a városban a lehető legkisebb legyen a lefedetlen részek nagysága. Az Olympia Hotel ugyan megérte az ezredfordulót (akkor már a Budataxis diszpécserközpont nem ott működött), de egykori fényét folyamatosan elveszítve 2002-ben végleg bezárta kapuit. Ezt követően közel 18 évet állt lakatlanul, míg végre lebontották, és 2020-ban parkot hoztak létre a helyén.

A Hotel Olympia főbejárata 2017 februárjában — Fotó: Szegecs

A Reitter Ferenc utcai „Buda-2” megnyitásakor már 4 telefonvonala és 500 körüli taglétszáma volt a Budataxinak. Időközben a CB-sáv is teljesen telítetté vált (más taxitársaságok is megjelentek, ill. a CB-t telefonpótlóként használók száma is megsokszorozódott). Rendszeressé váltak a konfliktusok a taxisok, és a nem taxis CB-sek között, amelyek nem ritkán tettlegességig fajultak. (Fizikai attrocitások, kábelelvágások, szándékos zavarások mindkét részről.) Ezekről szól a „Taxisok kontra CB-sek” című cikk.

Nem szabad elfelejteni viszont, hogy a taxisok a ’80-as évek elején a polgári rádiósok számára kijelölt CB csatornákat sajátították ki önkényesen, és „üldözték el onnan” a nem taxisokat.

A tarthatatlan helyzet megoldására végül a hírközlési hatóság az alsó tartományból jelölt ki csatornákat a taxisoknak.

A Budataxisok részéről egyre nagyobb igény jelentkezett egy saját URH rendszer kiépítésére, amely azonban nem ment egyik napról a másikra: szükség volt hozzá külső befektetőkre is, akik anyagi támogatásuk mellett a korábbi szövetkezeti cégformát kft-vé alakították. Nemcsak a cég részéről igényelt komoly beruházást az URH-ra történő átállás, hanem a taxisoknak is le kellett cserélniük korábbi rádiójukat. Ettől sokan óckodtak, ám a jobb hangminőség, a különböző hullámterjedésből adódó zavarok elmaradása végül őket is meggyőzte, így 1991-ben az akkor 750 fős taglétszám fele már URH-val dolgozott. A későbbiekben a Sas-hegyi URH-átjátszót áttették a Szabadság hegyre, ezzel javult a városon belüli lefedettség.

A nagyforgalmú szállodákhoz, szórakozóhelyekhez kihelyezett CB készülékeket is URH-ra cserélték le — annak reményében, hogy azokon keresztül majd a Budataxit fogják hívni a fuvarokhoz.

1993 januárjától üzembe állították a második átjátszójukat is, — ezzel egyidőben végleg befejeződött a CB-s címkiadás. Nem igaz tehát az a manapság közkeletű vélekedés, miszerint az 1990-es taxisblokád után a demokratikusan megválasztott Antall-kormány betiltotta volna a CB használatát, hiszen a Budánál még több mint két évig, vidéken pedig sok helyen a CEPT PR-27 2002-es életbelépéséig használatban voltak a CB rádiók.

Az egykori Buda-2 épülete 2022 tavaszán a Google Utcakép felvételén.

A Reitter Ferenc utcából 1998-ban a zuglói Vezér útra költözött a Budataxi. A legendás angyalföldi diszpécserközpont helyén jelenleg egy kisbolt található, míg az alapos szemlélők a helyszínen még észrevehetnek egy ősrégi Penetrátor maradványt az épület tetején. 

A cikk elkészítéséhez felhasznált források:
[1] Taxisok Világa c. folyóirat 1990-től megjelent számai — Köszönet az Arcanum Digitális Tudománytárnak a szkennelésért!
[2] Diósi Pál: Bolhát pórázon - taxiskönyv -1990. — Köszönet a szerzőnek, és a hallotaxi.hu internetes portál szerkesztőinek a könyv online közzétételéért!

[3] Horváth Pál (Góré001) Facebook oldala

[4]MTVA archívum fotótár

2022.12.02-30.
Legutóbbi frissítés: 2024.07.17.

Szegecs