A taxis fuvarvállalás módjának változása az elmúlt évtizedekben
A leintéstől, — a drosztrendszeren át — a néma címkiadásig...
A kezdetek
A taxizás hőskorában nem voltak még diszpécserszolgálatok:
a leendő utasoknak el kellett sétálniuk a legközelebbi
taxidrosztra (ha egyáltalán volt olyan a közelben), vagy
kiállni az utcára, és várni, hogy épp arra jöjjön egy
szabadjelzős taxi, amelynek leintéssel lehetett jelezni az
utazási szándékot. Ez a megoldás sem a taxisnak, sem az
utasnak nem volt jó: a drosztok sokszor messze voltak az
utas tartózkodási helyétől, és abban sem lehetett biztos
az ember, hogy egyáltalán lesz-e ott szabad autó. Utcán
leinthető szabad autóra várakozni pedig szintén
bizonytalan sikerességű volt.
A droszttelefonok
időszaka
A telefontechnika fejlődésével a drosztokon (taxik számára
kijelölt várakozóhelyek) megjelentek a vezetékes
telefonkészülékek, amelyeket az időközben létrejött
diszpécserszolgálatok munkatársai tudtak felhívni, és
beszélni az ott várakozó taxisofőrökkel. A gyakorlatban ez
úgy működött, hogy az ügyfél tárcsázta a taxitársaság
központi telefonszámát, majd elmondta, honnan szeretne
utazni. Ezt követően a diszpécser megcsörgette a
megrendelőhöz legközelebb eső droszton lévő telefont. Ha
volt ott autó, annak vezetője fogadta a hívást, és
elindult a címre. Ha nem volt aki felvegye a
droszt-telefont, úgy a diszpécser sorra hívta a közeli
taxiállomásokat egészen addig, amíg nem sikerült "eladni a
fuvart". Ugyan ez még egy igen kezdetleges módszer volt,
akkoriban mégis hatalmas fejlődést jelentett a korábbi
állapotokhoz képest. A taxisoknak lecsökkent az üresen
(utas nélkül, ingyen) gurult kilométerek száma, az utazni
szándékozók pedig nagyobb eséllyel, és gyorsabban
juthattak taxihoz.

Az URH rádiórendszerek bevezetése
A droszttelefon nagy hátránya volt, hogy új fuvar felvételéhez minden alkalommal vissza kellett térni valamelyik drosztra: más helyen várakozva, vagy épp befejezett fuvar után üresen haladva nem volt lehetőség új cím felvételére. Ezt a helyzetet csak a 60-as évek végétől kezdték megoldani: ekkor vezették be ugyanis — kezdetben még csak kísérleti jelleggel — az URH rádiók beépítését a járművekbe — ezzel együtt pedig a rádiós címkiadást.

A szolnoki Volán Taxi tájékoztatója az URH forgalomirányítás bevezetéséről
Mivel az URH készülékek
külföldről beszerzett, igen drága eszközök voltak,
kezdetben csak néhány autóba került belőlük. A
fuvarigényeket a diszpécserek ettől fogva már nemcsak a
droszttelefonokon keresztül közvetíthették, hanem a
rádióhálózaton is. A megrendelő címéhez legközelebb lévő
taxis a hívószámát bemondva jelentkezhetett a fuvar
elvállalására. Ettől kezdve már nem kellett a drosztokon
dekkolni fuvarra várva, hanem tetszőleges helyszínen, vagy
épp menet közben is lehetett címet felvenni. Mivel "URH-s
kocsival" lényegesen több fuvart lehetett vállalni, így
pénzt keresni is jobban lehetett velük. A taxisok között
egyfajta presztízsharc alakult ki, hogy ki ülhet rádiós
kocsira. (Ekkoriban a taxiszolgáltatás még állami
monopólium volt, a taxigépkocsik is állami tulajdonban
voltak, ezeket alkalmazotti jogviszonyban vezették a
sofőrök.)
A későbbiek során az URH technika komoly fejlődésen ment
keresztül, pl. az adott kocsit egyértelműen azonosító
kódadót építettek a készülékekbe, innentől kezdve nem
kellett a hívószámot bemondani a fuvarvállalásnál, elég
volt csak az adásgombot megnyomni. Ennek további részleteit a cikk
második része mutatja be.
Címkiadás CB rádión
Több évtizednyi állami monopólium után 1982-től jelentek
meg hazánkban az első magántaxisok, akik a hatékonyság
növelése érdekében rövid időn belül különféle
fuvarszervező szövetkezetekbe tömörültek. Mivel nem
engedhették meg maguknak drága URH rendszer létesítését,
ezért alternatív megoldásként CB rádiókat kezdtek el
használni. Miután a diszpécser bemondta a rádióba a soron
következő címet, a taxisok — sokszor egymás adását
elnyomva — kezdték bekiabálni a hívószámukat. A diszpécser
feladata volt eldönteni: ki jelentkezett előbb, melyik
hívószámot hallotta legkorábban — ha egyáltalán a nagy
egymásra nyomásból ki lehetett venni bármilyen
információt. Ez nemcsak megterhelő volt, de többször
előfordult olyan eset is, hogy valamelyik diszpécser
összejátszott egy-egy taxissal, és olyankor is nekik adta
ki a címet, amikor valójában más volt a gyorsabb
jelentkező. Mivel a sorrend eldöntése szubjektív volt, így
nehéz volt ezeket a csalásokat bizonyítani. Az objektív
jelentkezési sorrend megállapítását lehetővé tevő kódadók,
kódkiírók a CB-t használó társaságoknál csak évekkel
később jelentek meg. Ebben az időszakban élték
virágkorukat az illegálisan felhúzott teljesítményű
rádiók, illetve a pluszban beépített — szintén illegális —
erősítők is, amelyek használói jogtalan előnyhöz jutottak
a többi becsületesen dolgozó kollégához képest. Az
illegálisan beépített erősítők ráadásul sokszor a
környékbeli tv készülékek vételét is teljesen
élvezhetetlenné tették a szűretlen kimenetükön keresztül
kijutó zavarjelek miatt. A szabályok betartását a
hírközlési felügyelet mellett maguk a taxitársaságok is
rendszeresen ellenőrizték, ám sokak számára ez sem volt
visszatartó erejű. A fővárosban még a '90-es évek elején
is voltak olyan társaságok, amelyek CB-t használtak, annak
ellenére, hogy a rendszer zavarvédettsége, hangminősége
mindig is elmaradt az ipari URH rendszerektől. A CB-s
címkiadás vidéken élt legtovább: több olyan város is volt,
ahol — anyagi okokból — egészen a CEPT PR27 jelű szabályozás 2002.
január 1-i hatálybalépéséig kitartottak a régi technika
mellett.
A csendes (más néven:
néma) címkiadás
A Fővárosi Önkormányzat 2013-ban rendeletben
újraszabályozta a budapesti taxizás feltételeit. Ez a
taxik egységes külső (sárga) megjelenése mellett — többek
között — az ún. néma címkiadást is előírta. Ettől kezdve a
címkiadás a járművekbe épített tabletek, és mobilnet
segítségével történik. Rádiós címfeldobásra csak ritkán
kerül sor: tipikusan akkor, ha extra igény jelentkezik az
utas részéről, vagy épp letérdel az IT rendszer, és vissza
kell térni az analóg, de megbízható technikához. Normál
esetben viszont már csak a reklamálós, és a beszélgetős
csatornákon van forgalmazás.
A néma címkiadást részletesen egy külön cikkben ismerheti meg a T.
Olvasó.
2020.12.23. - 2021.12.30.