Gyorstalpaló a 4 méteres (70 MHz) URH sávhoz
A „legfiatalabb” rádióamatőr-sáv rövid bemutatása…
Története
Az ún. OIRT szabványú (a
köznyelvben „keleti-normásnak” nevezett) televíziós, és
rádiós műsorsugárzás európai megszűnésével számottevő
frekvencia szabadult fel a 2010-es évek első felében. Sokan
emlékezhetnek még a 2013-ban lezajlott, ún. digitális
átállásra, amelynek kapcsán az utolsó, még működő, ún. OIRT
VHF televízióadókat is lekapcsolták. Hatalmas gesztus az
érintett országok frekvenciagazdálkodásért felelős hivatalai
részéről, hogy kezdetben ideiglenes, több helyen pedig
állandó jelleggel megnyitottak egy szeletet a felszabadult
sávból, rádióamatőrök részére. A magyar amatőrök különösen
előnyös helyzetbe kerültek, mivel nálunk a nemzetközi
ajánlásban (69,900 MHz…70,500 MHz) szereplő tartomány szinte
teljes része használható (70…70,5 MHz), míg más
országokban — a továbbra is üzemelő — más felhasználók (pl.
vasút) miatt csak egy-egy szűkebb tartományban dolgozhatnak
az amatőrök.
A 4 méteres sáv rádióamatőr
célú használhatósága országonként változó, az aktuális
helyzetről érdemes a 70MHz.org
oldalon tájékozódni.
Magyarországon 2013
januárjától szabadult fel ez a sáv — 10 W-os maximális
teljesítménykorlátozással. Fontos kiemelni, hogy a 4 méteres
URH sáv nem szabadon használható frekvencia, mint
a PMR, vagy a CB: a forgalmazáshoz, valamint az adóvevő
üzemben tartásához érvényes rádióamatőr engedélyre is
szükség van.

A 7/2015. (XI. 13.) NMHH
rendelet 3. mellékletének részlete a 4 méteres amatőrsáv
kijelöléséről (2020.03.21-én hatályos állapot.)
Hullámterjedés
Mivel a tartomány
„félúton” helyezkedik el a rövidhullám, és a „klasszikus”
(140 MHz-es) URH között, ezért terjedési tulajdonságai
mindkettővel mutatnak némi rokonságot. Országon belüli
összeköttetésekhez elegendő az FM üzemmód, függőleges
antennával (továbbá ennek a legegyszerűbb a technikai
megvalósítása az „Adóvevők” pontban
leírt szempontok alapján), ugyanakkor átböngészve az internetes logbejegyzéseket, jól
látszik, hogy az igazán nagytávolságú összeköttetések
(5000…7000 km!) minden esetben USB, ill. CW (távíró)
módban, és vízszintes antenna polarizációval születtek.
A sáv műszaki jellemzői
A sáv részletes felosztása
megtalálható a HAM Wiki oldalán. Az első bekezdésben
említettek szerint hazánkban a 70-70,5 MHz használható. A
tartomány eleje jeladók részére van fenntartva, ezt az SSB,
ill. távíró részére fenntartott sáv követi, végül a
digitális, ill. analóg szimplex frekvenciák zárják a sort.
Nevezetes frekvenciák
A hivatalos ajánlásban
szereplő FM hívócsatorna frekvenciája: 70,450 MHz. A
budapesti, ill. környékbeli rádiósok esténként a 70,400
MHz-en beszélgetnek.
Nagytávolságú összeköttetések reményében pedig célszerű a 70,200 MHz (SSB/CW), ill. a 70,260 MHz (AM) hívócsatornák figyelése.
Nagytávolságú összeköttetések reményében pedig célszerű a 70,200 MHz (SSB/CW), ill. a 70,260 MHz (AM) hívócsatornák figyelése.
Átjátszók
[Frissítés - 2026.07.]
Mivel a 4 méteres URH
tartományból a rádióamatőrök számára csak egy keskeny (0,5
MHz-es) sáv van kijelölve, ez nem teszi lehetővé a
„hagyományos” (600 kHz-es, ill. 7,6 MHz-es eltolású)
átjátszók üzemeltetését. A Normafa Műhely csapata ezért egy
hibrid megoldást valósított meg a Kab-hegyen található
bázisán: az ún. retranszlációs átjátszónak két „lába” van:
az egyik a 2 méteres, a másik a 4 méteres amatőrsávban.
Fizikailag ez egy-egy fixen telepített adóvevőt jelent,
amelyek egymással egy vezérlőelektronikán keresztül vannak
összekötve. A 2 méteres ág a 144,700 MHz-en,
míg a 4 méteres készülék 70,475 MHz-en dolgozik. (A
CTCSS mindkét ágon: 107,2 Hz.)
Normál esetben mindkét
készülék vételen van. Mihelyst a vezérlés bármelyik rádión
hasznos jelet érzékel, a másik készüléket azonnal adásra
kapcsolja, amely ezáltal a vett jelet a saját üzemi
frekvenciáján kisugározza. Nincs tehát hagyományos
értelemben vett felmenő, ill. lejövő ág: a 144 és a 70
MHz-es rádiók mindkét szerepet elláthatják.
A Kab-hegyi retranszlációs
átjátszó részletes működéséről és műszaki adatairól a Normafa Műhely oldalán található
bővebb ismertető.
Antennák
A viszonylag rövid
hullámhossz miatt erre a sávra teljesen „emberi léptékű” (=
kezelhető méretű) antennák gyárthatóak — így akár egy
társasház erkélyéről is lehetővé válik a rádiózás. Az ipari
felhasználók miatt természetesen gyári kivitelek is
rendelkezésre állnak, de az igazi amatőr úgyis saját maga
építi antennáit (vagy legalábbis azok egy részét).
Amennyiben valaki mégis a kész megoldást szeretné
választani, többek között az olasz Sirio kínálatából is
meglehetősen bőséges választékból vásárolhat. A klasszikus
dipól mellett ground plane (GP), Yagi, illetve J-pole
antennák is rendelkezésre állnak. Járműből történő rádiózás
esetén pedig legegyszerűbb egy illesztőtekercs nélküli
(bármelyik 1/4 hullámú) mágnestalpas antennából eltávolítani
az eredeti sugárzót, és helyére egy — a 70 MHz-es sávra
méretezett — hosszabb pálcát tenni, amely méretre vágás után
jó hatásfokkal üzemeltethető. (Erről bővebben ide kattintva lehet
olvasni.)
Amennyiben valaki
megelégszik csupán a sáv hallgatásával, egy megfelelően
méretezett antenna, és egy 3000 Ft-os DVB-T/DAB SDR vevő
(szoftver-rádió) segítségével máris monitorozni tudja azt a
saját számítógépén.

A 70 MHz-es sáv monitorozása
szoftverrádión, Airspy programmal.
A valódi rádiózás persze nem
merülhet ki ennyiben: szükség van egy olyan eszközre, amely
adásra is képes. Viszonylag ritka az olyan rádió, amely az
összes üzemmódban tudja a 4 méteres sávot, — amelyik igen,
az pedig igencsak borsos áron kapható. Ezért aztán
megjelentek különféle, házilag fejlesztett konverterek,
amelyek a 70 MHz-es tartományt egy másik „elterjedtebb”
sávra keverik le. Leggyakoribb a 70->28 MHz-es áttételű —
mivel ez utóbbi sávot lényegében mindegyik rövidhullámú
amatőrrádió tudja. A konverteres megoldás nagy hátránya,
hogy vételára megközelíti egy komplett készülék értékét,
ill. egy további doboznak is helyet kell szorítani a
rádiózás során.
A honvédségtől selejtezett,
régi katonai rádiók egy része is hadra fogható a 70 MHz-es
sávban — ezek azonban jelentős méretük, súlyuk miatt nehezen
hordozhatóak, és lakásban üzemeltetve rengeteg helyet
foglalnak.
Ideális megoldás lehet
viszont a külföldi licitálós oldalakon kínált, használt ipari
sávos rádiók beszerzése. Ezekre „low band VHF”
szavakra keresve bukkanhatunk az interneten. Mivel nem
számítanak népszerű típusoknak, ezért még a külföldi
postaköltséggel együtt is baráti áron beszerezhetőek.
Hátrányuk, hogy csak számítógéppel programozhatóak,
ugyanakkor — tekintettel arra, hogy a 0,5 MHz
szélességű sávban lényegében csak pár csatornán van FM
üzemmódú forgalmazás, ez nem jelent számottevő problémát. A
15-20 éves Motorola, Yaesu rádiók masszív, strapabíró
felépítésűek, hiszen éveken át bírniuk kellett a folyamatos
igénybevételt, a mostoha körülményeket. Ha pedig valaki
mindenképpen új készüléket szeretne, szintén az internet
lehet segítségére: legolcsóbban a Wouxun KG-699E típusú kézi
rádiója szerezhető be, amely — valódi rádióamatőr
készülékhez lévén — szabadon hangolható, cserélhető
antennás, és maximálisan 5 W kimenő teljesítménnyel
rendelkezik. Mobil készülék is található a piacon, többek
között pl. a Retevis RT9000D (137€), vagy épp az Anytone
AT588 (185€). Ezek azon túl, hogy teljesen új eszközök, a
kézi rádióknál jóval nagyobb kimenő teljesítménnyel, és
bőséges memóriahellyel rendelkeznek.

Használt 70 MHz-es ipari
rádiók az Ebay kínálatából, új Wouxun KG-699E az
AliExpress-en, ill. gyári fotó a Retevis RT9000D-ről.
Mivel a 70 MHz-es sáv
jelenleg még nem túl kihasznált, ezért lehetőség szerint
érdemes folyamatosan vételen lenni, és rendszeres
időközönként általános hívást indítani. Gyakori hiba ugyanis
a rádiósok körében, hogy amennyiben nem kapnak azonnali
választ egy hívásra, azonnal máshova tekernek, vagy elzárják
a készüléket, holott lehet, hogy valaki épp 1-2 perc
eltéréssel kapcsolja be az adóvevőjét, vagy — meghallva a
hívást — a szomszéd helyiségből rohan át, így viszont
elmarad az összeköttetés.
2020.03.04-31.
Legutóbbi frissítés:
2026.07.29.
Szegecs