Garázs — CB hívószámok

CB hívószámok

A Lapkiadó Vállalat által 1982-ben megjelentetett CB-s névsor…

A rendszerváltoztatás előtt a CB rádiózás is engedélyhez kötött tevékenység volt hazánkban. Azok, akiknek a benyújtott kérelmét jóváhagyta a hatóság, egy egyedi azonosítót kaptak, amelyet a rádióforgalmazás során a beszélgetés kezdetén, ill. végén is be kellett mondaniuk. Az ellenőrizhetőség érdekében az engedélyt folyamatosan a rádió mellett kellett tartani. A hívószámokat az igénylések elbírásának sorrendjében adták ki. A rádióamatőr hívójelekkel ellentétben a CB-s hívójelekből nem lehetett következtetni a tulajdonos lakóhelyére. A Lapkiadó Vállalat elsőként 1982-ben jelentetett meg olyan kiadványt, amely tartalmazta az érvényes engedéllyel rendelkező magán, ill. közületi felhasználók adatait.

A könyvben egy visszaküldhető postai levelezőlap is megtalálható, amelyen — a szerkesztők szándéka szerint — az adatváltoztatásokat, ill. további információkat (használt hívócsatorna, lakcím, autó rendszáma) lehetett megadni azért, hogy a következő évi kiadásban azok már kibővítve, ill. helyesen szerepeljenek. Az első kiadás a hívószámon, ill. a hozzá tartozó néven kívül csak a tulajdonos városának nevét tartalmazza. A hívószám utáni .../1, .../2 számok az adott engedélyeshez tartozó további készülékeket jelentették. Ezek általában autóba helyezett, vagy családtagokhoz (feleség, gyerek) telepített rádiók voltak. A közvetlen hozzátartozók az igénylő hívójelével rádiózhattak. Egy esetleges jogsértés esetén a felelősséget a hívószám tulajdonosának kellett vállalnia.

Kíváncsi voltam, hogy ki volt az, aki a Magyar Népköztársaság első magán CB-s engedélyét megkapta. Nos, ő nem más, mint Avanesian Alexan Artin, aki a Wikipédia szerint egy 1947-ben Magyarországon született, örmény származású újságíró, aki rendezőként, ill. dramaturgként is dolgozott. 1990 után a magyarországi örmény kisebbségi önkormányzat elnöki posztját töltötte be, ill. az MR4 Nemzetiségi adásainak szerkesztője is volt. A névjegyzék első oldalán más, ismert nevek is találhatóak, pl. 13-as számmal Surányi Endre feltaláló, autós szakújságíró.

A kiadvány 37 évvel később kézbe véve nemcsak amiatt érdekes, mert ma már bárki külön engedély nélkül CB-zhet (amennyiben a rádiója megfelel a jogszabályi előírásoknak), hanem azért is, mert a névjegyzékben számos közismert személy, a közületi listában pedig rengeteg, azóta már megszűnt cég neve is megtalálható.

Az akkori művészvilág számos ismert tagja is szerepel a listában: 203-as számmal Ihász Gábor zeneszerző, énekes, 227-essel: ifj. Latabár Kálmán színművész. A Karthago zenekar tagja, Szigeti Ferenc szintén CB-zett, ahogyan az Illés zenekarból ismert Szörényi fivérek is. Közülük az idősebb, Szabolcs 1626, öccse Levente pedig 2636-os hívószámmal rendelkezett. Az LGT-s Solti János engedélyének száma 2793 volt.

A Macskafogó c. rajzfilmet rendező Ternovszky Béla (4605) mellett a televíziós szakmából ott van még Rozgonyi Gábor, az MTV hangmérnöke (2220), Vagyóczky Tibor operatőr (956), ill. Svéd Pál rendező is (1546). Az autósportból Ferjáncz Attila (2333), és Maruzsi László (4410) is CB rádiósok voltak.

Haris György (1800) vállalkozó a ’90-es években lett közismert az évente megtartott Budapesti Autószalon járműipari szakkiállítás szervezőjeként. Pataki János (5141) érdi cukrászdájába pedig sokan jártak még a fővárosból is, mert már akkoriban (’80-as évek közepe) tucatnyi süteményt és 30-40 féle fagylaltot kínált, amikor az átlagos cukrászdákban be kellett érni a csoki, vanília, puncs, citrom választékkal.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ezek a közismert személyek mind a rádiózás megszállottjai lettek volna: mivel abban az időben hosszú éveket kellett várni egy közönséges vezetékes telefonra (mobilszolgáltatók akkoriban még nem léteztek az országban), így a legtöbb akkori CB-s számára a készülék egyfajta telefonpótlóként szolgált, amellyel a családjukkal, vagy a megbízóikkal tarthatták a kapcsolatot. A listában a műszaki élet ismert szereplői is szép számmal megtalálhatóak — közülük már bizonyára többen akadtak olyanok, akiket a kapcsolattartáson túl a rádiózás varázsa is megfogott.

Stefanik Pál (703) hosszú éveken át volt a Rádiótechnika c. újság főszerkesztője. Rudas Imre (1305), ill. Kliment Tibor (981) a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola (ma: Óbudai Egyetem) ismert tanárai. Az Index CB-s topicjában rendszeresen hozzászóló XANTIi topictárs 722-es hívószámmal rendelkezett, — ő segített nekem a könyvben alkalmazott jelölések értelmezésében is. Újvári Bélának (1175) Kispesten, az Ady Endre úton, a 42-es villamos végállomásánál volt rádiójavító műhelye. Lak Ferenc (5168) Vecsésről pedig a Silver Dagger antennák gyártójaként vonult be a CB-zés hazai történelmébe.

Horváth Pál is szerepel a könyvben, aki a Rádiótaxi egykori tulajdonosaként, 8 évvel később (1990 októberében) lett az ún. taxisblokád egyik kulcsembere. Mobiltelefon nem lévén, CB rádiókkal építették fel azt a kommunikációs rendszert, amely segítségével három napon keresztül megbénították az egész országot azért, hogy így tiltakozzanak a drasztikus benzináremelés ellen.

A névjegyzék mellett a könyvben található hirdetések is érdekesek, például az Izabella utcai akkumulátor szaküzlet reklámja, amelyhez (a stílus alapján) Balázs-Piri Balázs grafikus készíthette a karikatúrát. A diósdi Osváth Cukrászdából pedig CB rádión is lehetett tortát rendelni.

Meglepő módon a magyar kisiparosok hirdetései mellett egy nyugati cég reklámja is helyet kapott a könyvben. A Münchenhez közeli, holzkircheni székhelyű PEKY-FUNK cégnek számos magyar vásárlója is volt, annak ellenére, hogy a nyugati országokba csak ún. kék útlevéllel lehetett utazni, amelyet eleve csak kevesek kaphattak meg. Hiába volt azonban zsebben a kék útlevél, mert nyugati valutát (német márka, osztrák schilling) egészen 1996-ig (!) csak korlátozott mértékben lehetett hivatalosan váltani. Az államilag megszabott ún. valutakeret (70 dollár/év) pedig nem tett lehetővé hosszabb nyugati nyaralásokat — főleg nem drága műszaki eszközök vásárlását. Ekkoriban élték virágkorukat az illegális valutaváltók: benzinkutasoknál, taxisofőröknél, pincéreknél és szállodai portásoknál lehetett nagyobb mennyiségű (igaz, jóval kedvezőtlenebb árú) valutát váltani.

A kiadvány második felében az ún. „Közületi névjegyzék” található. Az állami vállalatoknak, intézményeknek, közhasznú szervezeteknek kiadott hívójelek két részből álltak: az első fele egy, az adott intézményre (általában) utaló szó volt, ehhez kapcsolódott az adott rádiókészülék száma. A rövid, könnyen megjegyezhető nevű cégek általában a saját nevüket kapták meg hívójelként. Így pl. az Alkalodia Vegyészeti Gyár az „alkaloida 1…7”, a Szikra Lapnyomda „szikra 1…4”, míg a nyergesújfalui Eternitgyár az „eternit 1…6” hívójelekkel rádiózhatott.

A hosszabb cégneveket a köznyelv legtöbbször rövidített, vagy becézett alakban használta, — talán ennek tudható be, hogy az ilyen szervezetek hívójelei is rövidítések lettek. A Budapest vidéki Postaigazgatóság „buvig 3…13”, a Szegedi Tanács Ünnepségeket Rendező Irodája „cseri 1…3”, míg az Egyesült Villamosgépgyár „evig 1…3” hívójeleket kapott.

Akadtak olyan közületek, amelyek nem a nevüket, hanem egy-egy, a tevékenységi körükkel kapcsolatos fogalmat kaptak hívójelként a hatóságtól. A Fekete István Vadásztársaság „fácán 1…3”, „sólyom 1…4”, míg az egri temetkezési vállalat „koszorú 1…2” hívójeleket használt. A Magyar Vagon- és Gépgyár a legismertebb termékei nevével CB-zett: „dutra 1…10”, „rába 11…20”, „vagon 1…17”.
Az albertirsai Micsurin Mgtsz. fő tevékenysége minden valószínűség szerint az almatermesztés lehetett, ezért lett a hívójelük „idared 1…9”. A Trapper farmert a „magyar Wrangler”-ként tartották számon a ’70-es, ’80-as években. Ezek után nem is lehetett kérdés, hogy az egykori gyártó Lenfonó- és Szövőipari Vállalat (Buda-Flax) a „trapper 1…3” hívókat használhatta.

Érdekesség, hogy számos szervezetnél a hívójelnek semmi köze sincs a cég elnevezéséhez, vagy a tevékenységi köréhez. Így például a Pénzjegynyomdát „andrea 1…6”, a Pécs megyei Nevelési Központ munkatársait „jános 1…2” néven hívhatták azok, akik akkoriban CB rádióztak. A váci kukások „bagoly 1…8”, míg a Kun Béla Lakásfenntartó Szövetkezet „dezső 1…6” hívójellel CB-zett.

A könyv átböngészése során kimondottan vicces azonosítókra is lehet bukkanni: A nagynevű Videoton „micimackó 1…2”, vagy a Csepel Művek Szociális intézetének „nyuszi 1…3” hívójelei önmagukban is mókásak. Kijelenthető viszont, hogy 1982-ben a hazai CB-zés legnagyobb rock 'n' roll arcai a csákvári Tolbuhin MGTSZ rádiósai voltak a „sertés 1…2” hívójeleikkel.☺☺☺

2019.05.27 - 06.10.
Legutóbb módosítva: 2024.07.28.
Szegecs