Garázs

A ’80-as évek hajnalán, a CB rádiózás hazai indulásakor még komoly és szigorú feltételek teljesülése esetén szabadott rádiózni a 27 MHz-es polgári rádiósávban. A készülékbeszerzés nehézségeit egy korábbi cikkben mutattam be CB vásárlás a ’80-as években címmel. A megvásárolt adóvevő, ill. az annak hazai bevizsgálását igazoló dokumentum, valamint a tulajdonos büntetlenségét bizonyító „három hónapnál nem régebbi” hatósági erkölcsi bizonyítvány birtokában lehetett a hírközlési hatóság megfelelő osztályához fordulni a rádióengedély kiadásának érdekében.

A jogszabályi háttért akkoriban a 7/1973. (XII. 27.) KPM „rendelet a Rádió- és Televíziószabályzat kiadásáról” rögzítette.

Ez kimondta többek között, hogy tilos a rádióberendezéssel

a) más távközlési berendezés üzemét zavaró vagy céltalan adást sugározni, ideértve a rádióberendezés adás nélküli üzemeltetését is;
b) felesleges vagy olyan jelet továbbítani, amelynek azonossága nem állapítható meg;
c) felesleges, hamis, csalárd, megtévesztő vagy erkölcsi szempontból kifogásolható közlést továbbítani;
d) olyan közlést továbbítani, amely az állam biztonságát, a közrendet, az élet- vagy vagyonbiztonságot veszélyeztetheti.

A használt rádiókészüléket más személy részére eladni csak a Posta előzetes hozzájárulásával volt szabad. A kérelemhez mellékelni kellett a berendezést átvevő rádióengedélyét is.

Ugyanígy bejelentésköteles volt a rádiókészülék elvesztése, selejtezése, megsemmisülése is, — így a hivatal mindig naprakész információval rendelkezhetett az országban lévő készülékekről, ill. azok tulajdonosairól. A kiadott rádióengedélyt az abban szereplő készülék üzemben tartásának helyén kellett tartani, és az ellenőrzésre jogosult hatóságok munkatársainak kérés esetén be kellett tudni mutatni.

A fenti képen egy 1981 októberében kiállított igazolványt láthatunk, amelyet a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság állított ki. Az engedély jogosultjának nevén, és lakcímén kívül tartalmazza még a CB rádió típusát, ill. a rádió hazai bevizsgálási jegyzőkönyvének számát is. A hívójel mellett a használható csatornák frekvenciáit is feltüntették. Az engedélyt akkoriban 10 évre adták meg, és az államhatártól számított 5 km-es sáv kivételével az egész országban lehetővé tette a rádiózást a tulajdonosának. Ez utóbbi korlátozás bizonyára az állampárt fóbiája miatt került be: bár az engedély kiadásának feltétele volt a hatósági erkölcsi bizonyítvány megléte (amelyet eleve nem adtak ki olyannak, akit politikailag nem tartottak megbízhatónak), még így is attól féltek, nehogy valaki CB-n keresztül fecsegjen ki államtitkokat a szomszédos országok kémeinek. ☺☺☺

---

A fenti — fekvő formátumú — A5-ös méretű engedély mellett létezett nagyobb, A4-es nagyságú is, amelyre az alábbi, 1983-as okmány mutat példát:

Láthatóan gyorsan megnőtt a hazai CB felhasználók száma, mert amíg 1981-ben még a kétezres számmezőből adtak kihívójeleket, két évvel később már 12.000 felett jártak. Szintén változás, hogy a használható frekvenciák nincsenek tételesen felsorolva, hanem a közép 40-es tartomány valamennyi csatornája engedélyezetté vált. A felharmonikus szűrő használatának szükségességére külön felhívták a figyelmet: a zárójelben szereplő szám a bevizsgálási jegyzőkönyv számát tünteti fel.

A 3-as paragrafus alatt szereplő mondat: „Összeköttetéseket létesíteni csak országhatáron belül üzemelő rádióengedélyessel, magyar nyelven, a kötelező távközlési titoktartással szabad.” alapján egyértelmű, hogy a külföldi országokkal folytatott DX tevékenység (amelyről majd egy külön cikk fog szólni) akkoriban szabálysértésnek minősült, és akiket lebuktattak, komoly retorziókra számíthattak.

---

1985-ben bevezették a frekvenciahasználati díjat a CB rádiósok számára is, ettől kezdve az engedély mellett a díjbefizetés megtörténtét is ellenőrizhette a hatóság. Egy ilyen — 1996 március végén kiállított — díjfizetési bizonylat látható az alábbi képen:

---

A CB rádiózás hazai szabályozásában a rendszerváltoztatás után már tetten érhető volt egyfajta lazítás a hatóság részéről:

Az időközben Hírközlési Főfelügyelet nevet kapott hivatal fentebb látható, 1996 februárjában kiállított engedélyén már csak a rádió típusa szerepel, a gyári szám, ill. a csatorna rovatok nincsenek kitöltve. A „kategória” rovatban feltüntetett számsor értelmezéséhez a zöld színű FGI-s tájékoztatóban található leírás.

A korábban még tíz évre megadott érvényességi idő itt már jóval rövidebb, és csak 2001. december 31-ig tart, mivel másnaptól már csak a CEPT PR27 előírásoknak megfelelő, kizárólag FM üzemmódot támogató, max. 4 W kimenő teljesítményű, ún. harmonizált készülékek üzemeltethetőek. A régi Grantok, Stalkerek, Jaws Mark-ok 2002. január 1-től már nem üzemeltethetőek legálisan.

Az Európai Uniós jogharmonizációnak köszönhetően viszont a  CEPT PR27 előírásokat teljesítő készülékek ettől az időponttól kezdve bejelentés, egyedi engedélyeztetés és külön díjfizetés nélkül használhatóak.

Végezetül szeretném megköszönni a cikkben bemutatott CB-s okiratok felajánlóinak segítségét!